A szegény ember legkisebb fia elment szerencsét próbálni. De hiába próbálta fel az összest, egyik sem volt az Õ mérete.

Ezért ment, mendegélt, amíg találkozott egy rõzsehordó anyókával.

Megesett rajta a szíve, és segíteni akart neki. Megpróbálta levenni, az anyóka válláról a hatalmas vesszõnyalábot.

Az anyóka (aki varázserõvel rendelkezett), foggal, körömmel védte a rõzséjét, mert a környék suhancai, a héten már háromszor elrabolták tõle.

Mivel a fiú nem akart tágítani, idõsebbnek varázsolta, hogy ne legyen szerencséje.

A (most már) idõsebb fiú, rémülten rohant a Vasorrú Bábához, hogy varázsolja vissza.

A bába azonban nem volt otthon, (mert szüléshez hívták), csak a 22 éves lánya, aki háttal állt az ajtónak.

Adjon Isten jó napot, kedves Öreganyám ! - köszönt illedelmesen a legény.

A lány megfordult, és jól végigmérte, (mivel régen szabó volt, most meg koporsókészítõnek tanul).

Öreganyád ám, az Ángyod térdekalácsa ! - mondta a lány és békává változtatta a fiút.

Aki, így találkozott a békává varázsolt királylánnyal.

Megcsókolták egymást.

Ettõl a lány visszaváltozott királylánnyá, s mivel a béka csak lassan tudta követni az úton, egyedül tért vissza atyja palotájába…