Narrátor: N

Villamosmérnök: V

Öreganyó: Ö

Király: K

N: Hol volt, hol nem amper, watt eccer egy villamosmérnök. Ez a mérnök olyan buta volt, hogy a napra lehetett nézni, de rá nem. Amíg kicsi volt, a szülei mindent megengedtek neki, csak a gázcsapot nem.

V: Bizony elrepült 5 év, mint borjú az újkapura. Immár kész mérnök vagyok. Itt az ideje, hogy állást vállaljak, pedig már állnak elegen. No, nézzünk egy céget: Sárkányrepítõ és Felfogó Vállalat. Ez jó lesz !

N: A mérnök elindult Trabant nevû lován. Az anyja szomorító volt egy mosodában. A derék asszony nagyon bús lett, amikor elköszönt tõle a szeme világa. Így lett belõle szemfényvesztõ /az anyából/. Az útra becsomagolt a fiának hamubasült fényt, kvarcórát és egy rossz lábost. A Fiú nekiveselkedett, és úgy elindult, hogy a lába se érte a földet. Addig ment, amíg összetalálkozott az öreganyóval, aki éppen a pipáját tömte… a zsebébe.

V: Adjon Isten, kedves bátyám ! Melyik út vezet itt meseországba ?

Ö: Látod ott azt a nagy tüskés akácfát fiam ?

V: Látom !

Ö: Akkor még jó a szemed ! Tetszel nekem, szegõdj hozzám, hoztam szeget.

V: Sajnos nem tehetem, mert a király elvtárshoz megyek.

Ö: Jól van fiam, akkor fel is út, meg le is beszéllek róla. Hoztál-e valami elemózsiát, mert nekem farkasordító étvágyam van.

V: Én inkább leveses vagyok, de ha nincs, hát nincs. Nemi élet ez így.

N: Azzal az öreganyó gondolt egyet és meghalt. A mérnök megint egyedül maradt. Nem tehetett mást, mint, hogy ment az orra után, de nem érte utol. Lassan beesteledett, mire a VÁR-ba ért. A király, már VÁR-ta. A halálát. Ez a király furcsa ember volt, az egyik szeme folyton sírt, a másik folyton üveg. Kezet nyújtott a mérnöknek, amikor elég hosszú volt, elengedte.

K: Én a király vagyok ! Hát, te ki vagy ?

V: Hát, bizony eléggé kivagyok, de a pályázatra jöttem.

K: Amikor feladtam a hirdetést, annyi volt a jelentkezõ, hogy teljesen ellepte a palotát a hó. A legutolsó feje is megvan még valahol a szekrényben.

V: Király elvtárs, egy életem, egy halálom, kezemet a fejedbe ajánlom. Én ezt megpályázom !

K: Jól van fiam. Kezdõ fizetést nem kapsz, majd, ha jól dolgozol, haladót sem. Na, mi legyen az elsõ feladat ? Ja, most halt meg hét törpém, tervezz helyettük másokat !

N: Szólt a király, s azzal illa berek, nádak erek, elaludt. A mérnök csak bámult, mint púpos gyerek a prés alatt.

V: Én nem vagyok az, aki még a kán-kán is csomót keres, de rá sem merek gondolni, mi lesz, ha nem teljesítem a feladatomat. Mindegy, megyek dolgozni.

N: Eltelt két hét, és a király beintette a mérnököt.

K: Teljesítetted a feladatodat ?

V: Sajnos nem, csak hat és fél törpe van kész, pedig éjt nappallá téve álmos voltam.

K: Akkor nincs más hátra, mint, hogy feltegyem a szemüvegemet, és néhány kérdést. Tudod volt nekem egy nagyanyám, akinek volt egy csodalámpája, amit ha megdörzsölt tiszta lett. Egyszer véletlenül a nagymami négy találós kérdéssé változtatta magát. Íme az elsõ: Kit szeretsz jobban, az apukádat, vagy az anyukádat ?

N: A mérnök gondolkodik, hiszen édesanyja csak hároméves korában fogadta örökbe, apját meg csak gyerektartásból ismerte.

K: A második: 3 pók 3 óra alatt 3 hálót szõ. Hány pók, hány óra alatt, hány hálót szõ ?

V: Anyámat ! /felordítva/

K: Tiedet ! A harmadik kérdés: ha a feszültség 5 V, akkor most mennyi ?

N: A mérnök töri a fejét.

K: Hány-e még a harminckettõ /32/ ? No, fiam légy résen, a rés készen !

V: Mi van akkor, ha nem tudok válaszolni, ezekre a gusztustalan kérdésekre ?

K: Ha nem válaszolsz, akkor magad elé vetlek, ha igen, akkor neked adom fele-barátomat, és a vállalatomat.

V: És a lányoddal mi lesz ?

K: Õt az Ásó-kapa Nagyharang Szövetkezet elnöke már elvette.

V: Akkor, hát egyszerre válaszolok a kérdésekre: Minden változik, csak a Boltzmann-állandó.

N: A király úgy nevetett a mérnök válaszán, hogy a szeme is kicsordult belé. A vak király átengedte a helyét a mérnöknek, és nagy lakodalmat csaptak.