James Thurber
A királykisasszony meg a bádogdoboz
Élt egyszer egy messzi országban egy király. A lánya a legszebb királykisasszony volt a világon. Szeme úgy virított, akár a búzavirág, a haja édesebb volt a jácintnál, s ha a nyakát tekintem, hattyú lehetett volna a ludak között.
Egyesztendős korától elhalmozták ajándékkal. Gyermekszobája olyan volt, mint valami belvárosi ékszerészet. Játékai egytől egyig aranyból, platinából, gyémántból meg smaragdból készültek. Fából való építőkockát, porcelán babát, gumikutyát nem kaphatott, mert az ilyesmi olcsóság lett volna a királykisasszonynak.
Hétesztendős korában már a bátyja lakodalmán rizs helyett igazgyöngyöt szóratott a menyasszonyra. A madarak közül is csak az arany hátfájú csalogány énekelhetett neki. Az ihar-furulyás rigót ugyan be sem engedték a palota kertjébe. A királykisasszony ezüsttel áttört brokát papucsában járt be a zafír - és - topáz fürdőszobába, és rubinnal kirakott elefántcsont ágyban hált.
Egy szép napon tizennyolc esztendős lett, és a király elküldte követeit a szomszédos királyságokba, megjelentendő, hogy annak a királyfinak adja a lánya kezét, akinek az ajándékát a lány legjobban szíveli.
Az első királyfi gyors lábú fehér paripán érkezett az udvarba, és színarany almát tett a királykisasszony lábához. Olyan sárkánytól ragadta el, amelyik már ezer éve ült rajta. Az aranyalma a királykisasszony ajándékainak készített hosszú ébenfa asztalra került.
A második királyfi fakó ménen lovagolt be, és ezer gyémántból egybeszerkesztett fülemülét hozott. Odakerült az is az asztalra, az aranyalma mellé.
A harmadik királyfi vércse kék táltoson robbant be, és platinából készült, zafírral kirakott ékszerdobozt hozott. Ajándéka az aranyalma, meg a gyémánt fülemüle mellé került.
A negyedik királyfi mogyoró pej hátáról pattant le, és rubinokból készült, smaragdnyíllal átütött szívet hozott ajándékba.
Az ötödik királyfi volt a legdélcegebb, legszemrevalóbb mind az udvarlók között, csakhogy az apja szegény király volt, mert birodalmát egerek, sáskát, varázslók, és bányamérnökök emésztették, így aztán neki nem sok maradt belőle. Igavonó lovon kocogott be a királykisasszony udvarába, és kicsiny bádogdobozt hozott, amelyet az útján töltött meg csillámpalával, és darázskővel. A többi kérő gúnyos hahotára fakadt, amikor meglátta az ötödik királyfi szedett - vedett ajándékát.
A királykisasszony azonban nagy érdeklődéssel forgatta és visongott örömében, hiszen életében drágakövekkel és nemesfémekkel kényeztették, se bádogot nem látott még, se csillámpalát, se földpátot, se darázskövet. A bádogdoboz tehát odakerült a smaragdnyíllal átvert rubin szív mellé.
- Nos hát - szólt a király a lányához - válaszd ki azt az ajándékot, amelyik a legjobban tetszik, és nyújtsd a kezed az ajándékozónak.
A királykisasszony mosolyogva lépett az asztalhoz, és választott. A platina - és zafír ékszeresládikára esett a választása, a harmadik királyfi ajándékára.
- Azért ezt választom, - magyarázta - mert nagy és drága ládika, ha pedig férjhez megyek, számos hódolóm megtölti csordultig drágakővel. Úgy vélem, minden ajándék között a legdrágább ez nekem.
Még azon a napon hozzá is ment a harmadik királyfihoz. Fényes lakodalmat laktak, vígan voltak. Százezernél több igazgyöngyöt szórtak a menyasszonyra, s az örült mindnek, egytől egyig.
Leckéje: Mindazoknak, akik azt hitték, hogy a királykisasszony majd a közönséges kövekkel megtöltött bádogdobozt választja a drágaságok helyett, tanítás után maradjanak az osztályban, és írják a táblára százszor: "Én inkább választanék egy alumínium - szilikátrögöt, mint egy gyémánt nyakláncot."
 |