Régi tisztelője vagyok Wágner B. Györgynek, akit méltánytalanul kevesen ismernek.
Megjelent a Rakéta Regényújság 1988. December 20.-ai számában.
A rettenet napjai,
avagy,
A bostoni f…ó,
avagy
Széna a szénakazalban
Érezte, hogy fokozódik benne a buja vágy, agyát, gerincét elönti
a forró lüktetés, erei majd szétpattannak, akár hogy próbálja, nem tovább
úrrá lenni az iszonyat kísértésén, önkontrollja olyan, akár egy szétolvadó
biztosíték. Vadul megmarkolta a kilincset, és feltépte a fürdőszoba ajtaját.
A nő szemei tágra kerekedtek támadója iszonyú látványától. Sikítani akart, de a férfi gyorsabb volt, kesztyűs keze lecsapott a szájára, akár egy csapda acélkosara, érezte, hogy a másikkal vadul belemarkol a hajába, és lassan, könyörtelenül egyre közelebb húzza magához, hiába vonaglik, nem szabadul, majd…
(folyt. a köv. sorban)
(ez a köv. sor)… majd elájult, de mégse. A természet kényszeríttette, hogy magánál legyen, átélje a szörnyűséget, a borzalmak borzalmát, csak aztán ájult el félig, hogy a férfi kegyetlen kéjjel, tomboló dühvel megnyalta a fülét.
(Nem Önnek !)
Az őrszoba telefonja felberregett. Az altiszt sápadtan tette le a kagylót. Nem esett jól az utolsó osztriga. Nagyot lélegezve nyúlt a telefonért. Egy pillanattal később arca vörösbe tolult és remegve lecsapta.
- Újabb megnyalt fülű nőt találtak a mínusz hatketted és köbgyök nyolc utca sarkától 52 kilométerre, délkelet balra !
- Ebben a hónapban ez már az első ! - ugrott fel nyugodtanul Tröcsvók, és a falitérképhez lépett, melyen kis zászlócskák mutatták a légypiszkokat a takarítónőnek.
A főorvos csak öt percet engedélyezett.
- Tröcsvók hadnagy vagyok. Hogy érzi magát ?
- Gondolhatja. Azok után… - felelte elhaló hangon a megtámadott nő, miközben egy 80 kilós súlyzót emelgetett békaügetésben.
- Persze persze. Tulajdonképpen melyik fülét nyalták meg ?
A nő zokogásban tört ki.
- Kérem - lépett a főorvos a nyomozóhoz - hagyja magára, még nagyon gyenge. Sajnos nem tudtunk neki vért adni, teli erekkel hozták be, csurig.
Tröcsvók szomorúan bólintott, és elnézte, ahogy óvatosan visszakísérik az ágyába az áldozatot.
- Nővér kérem, adjon be neki egy injekciót !
A nővér kisietett a szobából, megkerülte az épületet a szakadó esőben, létrát támasztott a falnak, kocogtatott az ablakon, és beadta az injekciót. A beteg fel sem szisszent, amikor átvette.
- Néhány napig altatni fogjuk. Iszonyú, hogy miken ment keresztül - magyarázta az orvos.
A nő párnája feledt negyven centire betongerenda meredt ki a falból. Az orvos intett az aneszteziológusnak, aki megvárta, hogy a nő elaludjon, majd amikor látszott, hogy kezdene felébredni, pisztolyt tartott a füléhez. A lövésre a beteg felpattant, nagyon beverte a fejét és eszméletlenül zuhant vissza párnájára. Mindenki fancsali arccal félrefordult, az orvosok eltakarták a szemüket.
- Tíz dollár a kék egy centisre.
- Húsz a zöld félre.
- Kettő a sima barnára.
- Tartom.
Azután a beteg homloka fölé hajoltak.
- Piros másfél - tette le a sublert és a vízszintezőt az aneszteziológus csalódottan.
- A bank nyert. Vérhólyag.
- Ez a legegészségesebb - magyarázta a főorvos Tröcsvókhoz fordulva. - Nem kerül vegyszer a szervezetébe, meg aztán… vissza a természetbe. Környezetkímélés. Persze néha nagy ára van. Most is vesztettem húsz dollárt, azt hittem, zöld lesz a folt és fél centis dudormagasságú. Na mindegy, ma még hat lövést kap. Nehéz eltalálni. Nincs kedve beszállni a sebrulettbe ?
- Dehogy nincs.
Újabb lövés dördült.
- 10 a sárga három milisre !
- Öt a lila hatra !
Jól telt az idő, amíg…
- Kérek egy komplett gerendavég cserét a 24-esbe.
Tröcsvók felsóhajtott, és elindult az áldozat lakására.
Még őt is megdöbbentette a látvány, a fürdőszoba feldúltsága, a barbár vandalizmus. Látott már egyet, s mást életében, de ez mindenen túltett. Mintha megvadult bölénycsorda száguldott volna végig a helyiségen. A fogkefék közül mindegyik ferdén állt a pohárban, a szappan legalább fél centivel kilógott tartójáról, a samponra még félig se tekerték vissza a kupakot.
Tröcsvók nem bírta sokáig nézni mindezt. Szédelegve az ajtó felé botorkált, amikor hirtelen zajt hallott jobbról, aztán balról is. Fegyveréért kapott, és azonnal lőtt. Felesleges volt. Csak a hányinger kerülgette.
A lövésre berontott az altiszt, aki eddig az ajtó előtt biztosított egy öreg nőt, hogy nem az unokája lánya.
- Ellopták a krétarajzot ?
- Nem. Még nem. De lehet, hogy megpróbálják. Siessünk megnézni.
És nézték, nagyon gyorsan. Töcsvók lehajolt, és megszagolta a vonalat.
- 22-es nyelve van. Ezen kell elindulni.
- Sovány nyom. Legalább a nevét és a címét tudnánk a rohadéknak ! Ha belegondolok, hogy három húgom van szabadlábon, gyanútlanul… Ó Jézus !
- Nem szabad erre gondolnod Lyack .
- Tudom Lyoe, de amikor eszembe jut…
- Legalább akkor ne.
Lyack Huccs nehezen aludt el ezen az éjszakán.
- Főnök megnéztem a 22-es nyelvűek nyilvántartását.
- Hányan vannak ?
- Hárman. Két férfi, és még egy.
Tröcsvók felsóhajtott.
- Tű a szénakazalban. Évekig sem végzünk - és szomorúan töltött magának egy csésze kávét, cukrot tett bele, majd a keverő automatához lépett. Bedobta a száz dollárost. A hatalmas gép felbúgott, ezernyi lámpája kigyúlt, villódzott. Pár perc múlva kinyúlt egy fémkar, kanalat kérőn. A nyomozó az acélmarokba helyezte a kiskanalát, hozzáemelte a csészét, és körkörösen mozgatta.
- Jó ez a gép. Nem is tudom, mit csinálnék nélküle. Ha belegondolok, hogy azelőtt két kézzel kellett - mindezt…
- Hát igen. Kemény idők voltak. Egyik kézben a csésze, a másikban a kanál… így nem volt nehéz lerohanni az őrszobákat. Védtelenek voltunk.
- Szegény Lyim, még ma is élne, ha cukor nélkül issza.
- Azt hallottam, hogy a New Yorkiak még jobbat kaptak. Az övéké valami csészerögzítős elven működik. Nekik csak a kanalat kell kezelni.
- Hülyeség. Nem hiszem el. Na menjél Lyack, kezdj neki a kartotékoknak.
- Most ?
- Igen.
- De főnök, a feleségem a kilencedik hónapban van.
- Mindeni Lyack, szeptembert írunk. Még egyszer nem versz át.
A következő hetek megfeszített munkával teltek. Lyack Huccs szemei táskásra dagadtak, pillantásai laposak voltak, akár egy pakli kártya, amiből nem hiányzik. Vagy megvan mind. Lyoe Tröcsvók is kimerült, szemei sokat vesztettek árgusságukból, rosszul nézett ki az ablakon. Mindhiába. A kartotékok halma nehezen apadt.
- Erősítést kell kérnünk !
A főkapitány azonban csak 400 embert tudott adni. Trövcsók keserűen nézett végig maroknyi csapatán. Amikor közölte velük, hogy a 22-es nyelvűek kettőnél is többen vannak, moraj zúdult végig a termen, és sokan otthagyták a rendőrséget. Már négyszázan sem voltak.
A polgármester tajtékozva rontott a szobába, és Trövcsók elé csapta az újságot.
- Látja, mi van a címlapon ?
- Nem, mi ?
- Mi bizony. A FÜLNYALÓ ÚJBÓL LECSAPOTT, A RENDŐRSÉG ÖLBETETT KÉZZEL ÜL A BABÉRJAIN, KIÉ LESZ AZ ARANYÉR ?
- Tényleg… már reggel is meg akartam kérdezni, kié ez a kéz ? - emelt fel Trövcsók az öléből egy végtagot.
Döbbent csend.
- … az a te kezed Lyoe…
- … akkor… egy talánnyal kevesebb.
- Örülök, hogy kezd magára találni, Trövcsók - mondta a polgármester - de a fülnyalóval mi a terve ?
- A kartoték módszerrel nagyon lassan haladunk. Nincs más hátra, csapdát kell állítani, csalétekkel.
- Ugyan ! Nem akad olyan őrült, aki ennyit kockáztatna. Vakon rohanni a majdnem biztos fülnyalásba … szólt közbe Lyack.
- Márpedig máshogy nem megy. Találj valakit, aztán a sajtó hozza le a nevét, hogy ő lett az idén Miss Beautifül. Meg a címét, hogy hova lehet gratulálni.
- … hk … pföj … placcs … pk … pföj … pluccs …
A lakásban sötét volt. A csalétek nő, látszólag egykedvűen köpülte a vajat a konyhában, ahogy minden amerikai otthonában éjféltájt. Néha belepillantott a "Csináld magad !" sexkönyvbe. (A rendőrség nem tudta beszerezni a "Te a vajad köpüld magad" -ot). Trövcsók egy tejes hordó mögött guggolt fegyverével kezében. Három hete ment ez így. Kezdett zsibbadni a lába.
- Asszonyom, ma éjjel már biztos nem jön. Elmegyek. Egyet kérnék, jól zárja be az ajtót és az ablakokat.
- … hk … pföj … plüccs … meglesz…pk … pföj … ploccs …
- Egy órával késõbb, szirénázó mentő vitte az eszméletlen nőt a kórházba, tövig nyalt füllel.
Tröcsvók ökölbeszorult kézzel állt a krétarajz előtt. Lyacknak kellett kifeszegetni az ujjait. Azután lehajoltak mindketten, és egy pillanattal később csodálkozva egymásra meredtek.
- Ennek nem is 22-es a nyelve !
- Nem. Ez 23-as.
- Ezek szerint többen vannak.
- Vagy … csak egy, de közben nő neki. Fiatalkorú lenne a Fülnyaló… ?
Elgondolkodva tápászkodtak fel.
- Milyen huzatos ez a lakás - pillantott körbe Lyack.
- A Fülnyaló profi. Elvitte az összes ajtót, és ablakot, hogy ne tudjuk meg, melyiken jött be. Csak a spájzzal nem boldogult. Lehet, hogy direkt hagyta meg ? Vajon miért ?
- Talán, mert itt jött be a szellőzőn át.
Nagy nehezen felfeszítették a spájzot. Döbbenetes látvány tárult eléjük. Mindent értettek. Már tudták, hogyan sikerült a Fülnyalónak bejutnia a lakásba. Az áldozat szinte maga ellen hívta ki a sorsot, amikor bezárta és az ablakokat. A spájzba.
Az újabb csalétek nő, egykedvűen tilolta a kendert a nappaliban, ahogy minden amerikai otthonában hajnal körül. Néha belepillantott a "Ha a kendert magad szövöd, nem lesz ráncos a paplanöd !" című útmutatóba. Immár tökéletes volt a leplezés.
- Asszonyom, elmegyek. Már úgyse jön - kuporodott fel egy gyapotbála mögül Trövcsók - Arra kérem, zárja be az ajtót, de ne a spájzba !
- Hülyének néz felügyelő úr ?!
- Jó jó… csak … szóval … volt már ebből baj.
A nő hitetlenkedve csóválta a fejét. Még hogy a spájzba, dohogta, miközben bezárta az ajtót a fürdőszobában. Azután visszaült IBM guzsalyához, és dalt dúdolt:
… ennyire halkan.
És ebben a pillanatban egy férfi lépett be a frissen levett ajtón. Nesztelenül a nő háta mögé lopózott, ám az enyhe légörvény, amit keltett, lesodort egy len pihét a Toshiba tilolóról. Az éktelen csörömpölésre a nő azonnal megfordult, és teljes erőből támadója arcába sújtott egy cérnaszállal. A férfi megtántorodott az iszonyatos erejű ütéstől, ami egy bivalyt is leterített volna, ő azonban kezét a talpára szorította, mert átsugárzott teste másik oldalára a fájdalom, és rohanva kibotorkált a lakásból.
- A sarkon kap taxit - kiáltott utána a nő csalárdul. Az utcáról felhallatszott az elfúló hang:
- … hajtson a tangens hat, az egyediken utca egybe. Nagyon gyorsan ! - azzal négykézlábra rogyott. A taxis kiszállt, elővett egy ostort, és hajtani kezdte.
A nő megvárta, amíg az éjszakában elhall a nye te nye ! kurjongatás, az ostorpattogás belevész a sötétbe, aztán azonnal tárcsázta a rendőrséget.
Trövcsók hosszan nyomta a csengőt, az meg viszont. Nem jött válasz. Elég volt egy pillantást vennie az ajtóra, rögtön látta, hogy nem tudja kinyitni, akárhogy is próbálná. Mégsem hívott segítséget, hiábavaló lett volna. Tudta jól, hogy ezzel az ajtóval a világ legügyesebb lakatosa sem boldogulna, ha tíz élete lenne, és éjjel nappal ezen dolgozna, akkor se nyitná ki. Nem azért, mert vasalt tölgyfából készült és három acélpánttal is megerősítették, hisz ezeket a fortély, az ügyes kéz, az okos szerszámok előbb - utóbb legyűrik, s az ajtó megadóan kinyílik, ám csak akkor, és csakis akkor, ha zárva van.
Ez azonban sarkig tárva állt. Trövcsók belépett a lakásba, és elborzadt. Mindenütt tócsákban állt a vér, mint eső után köpönyeg. Nagyon gyorsan hajthatott a taxis, életveszélyesen, de ez a közlekedésrendészetiek dolga. A lakás amúgy üres volt. Ál néven bérelték. Trövcsók biztos volt benne, hogy az Ál nem valódi. Bekopogott a szomszédba.
- Ismeri Mr. Ált ?
- Igen.
- Le tudná írni, hogyan néz ki ?
- Hogyne. Elég jó megfigyelőnek mondanak. Hát kérem a szája, az orra alatt van, vízszintesen. Mindez azonban azonnal megváltozik, ha fekszik. Ilyenkor egymás mellé kerül az orra és a szája, utóbbi függőleges rányúltságban. Persze előfordul, ha nem is gyakran, hogy kézen áll, és az orra fölé kerül a szája…
Trövcsók vadul jegyzetelt.
Orra a szeme alatt van. Csakhogy ez azonnal megváltozik, ha fekszik , márpedig gyakran, naponta fekszik. Ez egy ilyen…
- Folytassa kérem.
- Szemei különben sorban vannak, egy- vagy kétsoros vonalban, attól függően, hogy honnan nézi és ki nézi. Ha oldalról, vízszintes a szemsor, a szájra rímelő, ám csupán első tagja látszódik, a második létét csak találgatni lehet, hogy van e. És még valami. Szemei a homloka alatt vannak.
- De ha fekszik ?
- Alapos ember maga ! Hát akkor a homloka mellé rendeződnek, nem pedig alá. Mindezt azonban csak akkor van így, ha hanyatt fekszik. Csakhogy ő gyakran fordul valamelyik oldalára. Akkor viszont a szemek viszonya válik vertikálissá, ha a bal oldalán hever, a jobb szeme van fölül, ha a jobbon, a bal. Hason sose fekszik.
- Ez szűkíti a kört. Mit tud még mondani róla ?
- Hát… Homloka a haja alatt van. Úgy fogja közre homlokát a haja és a szeme, mint szemét a homloka és az orra, vagy az orrát a szeme és a szája. Hát… ilyen ember. Persze vannak, akik úgy tekintenek rá, hogy az orra inkább a szája felett van, mint a szája az orra alatt. Így is lehet. De én már csak olyannak ismerem, ahogy az előbb mondtam. Tudtam segíteni ?
- Hogyne, nagyon is. Ezek alapján órák alatt elkapjuk. Ön tényleg remek megfigyelő.
- Mindegyik kezén újjak vannak, ötösével csoportosítva. A feneke feljebb volt a térdénél, ha felállt, de …
- Jó, jó, köszönöm. Elég az arca. Valami még különösebb ? … egy benyomás …
- Igen az is van. Látszott rajta… egész lényén, hogy, testén, … látszott, hogy van.
- Hogy VAN ?
- Igen, úgy tűnt. Persze ez csak amolyan … megérzés.
Trövcsók nem győzte dörzsölgetni a kezeit, hogy végre van egy használható fantomrajz. Másnap az összes napilap lehozta.
- JELENTKEZZEN, AKI ILYEN ! KAP VALAMIT !
Vagy százan jelentkeztek, közük azonban csak egy 23-as nyelv akadt.
- Tudjuk, hogy még mindig nagyon gyengék, de próbálják felismeri támadójukat.
A bepólyált homlokú nők végig fekvőtámaszoztak a férfi előtt.
- Nagyon hasonlít rá, de kizárt, hogy ő legyen. Annak sokkal jobban elálltak a fülei, iszonyú volt - mondták, és sírva kihátraszaltóztak.
- Hát akkor… megint csak a csapda marad csalétekkel.
- A cérna súlytó nem vállalja, örül, hogy egyszer megúszta.
- Akkor olyat kell rávenni, akinek nincs vesztenivalója.
- Mármint… füle ?
- Igen. De leplezésnek kapjon két műt.
A szőke nő sápadtan tűrte, hogy felszereljék.
- Ne ! Ne fordítva. Úgy. Nagyon jó, - bólintott Trövcsók - A megszólalásig hasonlít az igazira.
- Mert az.
- … szóval … ezért fekete.
- Igen, de befesthetjük.
- Nem kell. Úgyis sötétben lesz. Ám az újságok most már ne helyesbítsék többször, hogy mégis más a Beautifül. Legyen ő külön kategória, a Mrs. Fülledt.
A lakásban sötét volt. A feketefülű nő egykedvűen hágatta a lovakat a nappaliban, ahogy az amerikai otthonok többségében ilyentájt. Néha belepillantott a "Ha a lovad tenyészted, citrompótló se fogy annyi" című, ménészeti lótudniba, hogy természetesebb legyen. Az ajtókat ezúttal Tröcsvókék szedték le.
Csigalassan múlt az idő. A nő már öt perce tenyésztette a lovakat szüntelenül, amikor is végre feltűnt a Fülnyaló. Tényleg nagyon elálltak a fülei. Tröcsvók megvárta, míg a nő mögé lép és kezdi kidugni a nyelvét.
- Állj ! Maga az ! Kiveheti a fülpeckeit, hahh.
A Fülnyaló kirohant a kertbe, de látta, hogy bekerítették. A legszálkásabb lécekkel. Visszajött. Legalább húsz revolver meredt felé.
- Na, adja a kezét - mondta Trövcsók, és kinyitotta bilincsét.
- Nem !
- Nem ?
- Nem !
- Ez az utolsó szava ?
- Ez !
A pisztolyok tehetetlenül lehanyatlottak. Trövcsók egy zabbálára roskadt. A Fülnyaló sarkon fordult, és távozni készült, amikor…
- Ha már úgyis elmegy, nem hozna egy doboz cigarettát ?
- Elfogyott ?
- Nem. De kevés van.
- Rendben.
És amikor visszajött, csattant a bilincs.
- Főnök, ez a cigi trükk zseniális volt !
- Ha nem veszik le a bilincset, többé nem mosok fogat !
- Majd mi megmossuk.
- Igen ? És az orromat is kifújják ? - kérdezte a Fülnyaló gúnyosan.
Döbbent csend lett. Mikor véget ért. Tröcsvók elővette a bicskáját.
- Látod Lyack, korán ittál a medve bőrére.
- Ne, Lyoe ne hidd el neki, hogy nem fújja ki !
- Ez képes rá. Megteszi - és Tröcsvók elnyisszantotta a bilincset - viszont - nézett sötéten a Fülnyalóra - Állítson egy kocsit, tele tankkal a ház elé !
- Ezt inkább én kérném !
- … affenébe…
Öt perc múlva lent állt a kocsi. A Fülnyaló óvatosan hátrálva kinyitotta ajtaját, és bepattant, de ki is.
- Mocskos piszok ! - sziszegte a földhöz préselten a kiömlött játék harckocsik kupaca alól.
A polgármester idegesen dobolt ujjaival az ablakpárkányon.
- Öregszik ez a Tröcsvók. Nem hiszem, hogy el tudja kapni a Fülnyalót, pedig akkor nyugdíj…
Intésére kilökték az ablakon a rettegettet, akit azonban Tröcsvók elkapott. Aztán csak állt ott hosszában, ölében a Fülnyalóval, amikor az egy hirtelen, egyetlen mozdulattal megnyalta a fülét.
A felügyelő elájult, de még volt annyi ereje, hogy visszanyaljon és elővegye fegyverét…
A Fülnyaló tudta mi vár rá. Azonnal megrohanták az emlékek. Kettőt kikerült, de a harmadiktól eszébe jutott a gyermekkor, a középkor, az őskor, a vaskor, a fakor, az eocén és végül a nagy… bumm, de az már golyóstul jutott az eszébe.
Wágner B. György további mûvei...
 |