Meghökkentő mesék

Mazsola és Tádé meséi

A Jó Tündér Képző  Tanfolyam résztvevői, az óra előadójának, nyomatékos, és többszöri felszólításának eleget téve, épp fuszeklijukat mosták, amikor elkezdődött az utolsó óra.

Egy idős tündér volt az előadó, aki fiatalkori élményeiről mesélt, történelem óra keretében.

Megtömte szutykos pipáját, s a szakállába túrva mesélni kezdett.

Hátrányos helyzetű gyerek volt, és balhás.

Ezért a többi jobbhás gyerek sokszor csúfolta.

Finom hallása volt ugyan, de a mákos tésztát is szerette.

Még kezdő tündér volt, amikor megfenyítették, mert a turistákhoz hasonlóan, Ő is a szökőkutakba hányt.

Apró pénzt.

Az elbeszélést megszakítva, most figyelmeztette hallgatóit, hogy az előadó teremben csak Ő sercinthet !

Ő is csak azért, hogy a por miatt ne kelljen locsolni…

Ezután a peches sárkányról, Teofilról mesélt, aki miután elrabolta a szomszéd király lányát, hazáig futott zsákmányával.

Sípolt is a tüdeje, mint a Drezdai villanyrendőr.

Másnap megragasztotta törött kontaktlencséjét, és fölhelyezte.

Évek múlva is hullott a pikkelye, és bánatosan felordított, amikor eszébe jutott a látvány.

Teofil visszarohant a királylánnyal, de az öreg király (aki végre megszabadult a lányától), megerősített őrséggel védte a várát.

Ezután Teofil a rablás tényét újsághirdetésben tette közhírré.

Jöttek is a királylány megmentésére szép számmal, de mindegyik párbajozni akart a sárkánnyal.

A párbaj után, megpillantva a királylányt, gyorsan ellátták a sebesült Teofilt. Otthagyták minden pénzüket, és fürgén elloholtak a királylány hálacsókja elől.

Ahányszor a fejükbe villant ez a kép, annyiszor kaptak bélgörcsöt, bokasüllyedéssel.

Rohanás közben olyan szépen ordítottak, hogy felvételi nélkül bekerültek a Müezzin Képzőbe.

A történteknek hamar híre ment a környéken.

A helyi lakosok katasztrófa sújtotta területté nyilvánították a sárkány barlangját, és Teofilt szent állatként tisztelték.

Az öreg tündér, hogy a léptei nyomán felkavarodó port csökkentse, néhányat sercintett…

Teofil, végső elkeseredésében felhívta a tudakozót is, folytatta a történetet az előadó.

Itt rögtön meg is tudakolták a sárkánytól, hogy mi lenne, ha angolna ?

Angolt is a szerencsétlen másfél hétig, de nem volt semmi eredménye.

Akik még nem ismerték, azok játszottak vele szerencsejátékot, úgy, hogy a királylány volt a tét.

Hiába blöffölt azonban, minden bejött neki…

Felröppent a hír, hogy Teofil hamiskártyás.

Bár senki nem látta, hogyan csal, mégis többször megverték ezért.

Miután leszedték a gipszeit, a folyóba vetette magát.

De tél volt.

Ezért az orrát megint begipszelték.

Felgyújtotta magát.

De alig csaptak fel a lángok, a helyi önkéntes tűzoltók már el is oltották.

Egyedül, a Teofil által terjesztett boszorkányság híre nyújtott némi reményt.

A királylány a vízpróbán feljött a víz tetejére.

Már égett a máglya, de Teofil nem tudta felfogni, hogy végre megszabadult tőle.

A boldogság elvette az eszét.

Halála is a zárt osztályon érte…