|
Meghökkentő
mesék
Mazsola
és Tádé meséi
A Jó Tündér Képző Tanfolyam
résztvevői, az óra előadójának, nyomatékos, és többszöri felszólításának eleget
téve, épp fuszeklijukat mosták, amikor elkezdődött az utolsó óra.
Egy idős tündér volt
az előadó, aki fiatalkori élményeiről mesélt, történelem óra keretében.
Megtömte szutykos pipáját,
s a szakállába túrva mesélni kezdett.
Hátrányos helyzetű gyerek
volt, és balhás.
Ezért a többi jobbhás
gyerek sokszor csúfolta.
Finom hallása volt ugyan,
de a mákos tésztát is szerette.
Még kezdő tündér volt,
amikor megfenyítették, mert a turistákhoz hasonlóan, Ő is a szökőkutakba hányt.
Apró pénzt.
Az elbeszélést megszakítva,
most figyelmeztette hallgatóit, hogy az előadó teremben csak Ő sercinthet
!
Ő is csak azért, hogy
a por miatt ne kelljen locsolni…
Ezután a peches sárkányról,
Teofilról mesélt, aki miután elrabolta a szomszéd király lányát, hazáig futott
zsákmányával.
Sípolt is a tüdeje,
mint a Drezdai villanyrendőr.
Másnap megragasztotta
törött kontaktlencséjét, és fölhelyezte.
Évek múlva is hullott
a pikkelye, és bánatosan felordított, amikor eszébe jutott a látvány.
Teofil visszarohant
a királylánnyal, de az öreg király (aki végre megszabadult a lányától), megerősített
őrséggel védte a várát.
Ezután Teofil a rablás
tényét újsághirdetésben tette közhírré.
Jöttek is a királylány
megmentésére szép számmal, de mindegyik párbajozni akart a sárkánnyal.
A párbaj után, megpillantva
a királylányt, gyorsan ellátták a sebesült Teofilt. Otthagyták minden pénzüket,
és fürgén elloholtak a királylány hálacsókja elől.
Ahányszor a fejükbe
villant ez a kép, annyiszor kaptak bélgörcsöt, bokasüllyedéssel.
Rohanás közben olyan
szépen ordítottak, hogy felvételi nélkül bekerültek a Müezzin Képzőbe.
A történteknek hamar
híre ment a környéken.
A helyi lakosok katasztrófa
sújtotta területté nyilvánították a sárkány barlangját, és Teofilt szent állatként
tisztelték.
Az öreg tündér, hogy
a léptei nyomán felkavarodó port csökkentse, néhányat sercintett…
Teofil, végső elkeseredésében
felhívta a tudakozót is, folytatta a történetet az előadó.
Itt rögtön meg is tudakolták
a sárkánytól, hogy mi lenne, ha angolna ?
Angolt is a szerencsétlen
másfél hétig, de nem volt semmi eredménye.
Akik még nem ismerték,
azok játszottak vele szerencsejátékot, úgy, hogy a királylány volt a tét.
Hiába blöffölt azonban,
minden bejött neki…
Felröppent a hír, hogy
Teofil hamiskártyás.
Bár senki nem látta,
hogyan csal, mégis többször megverték ezért.
Miután leszedték a gipszeit,
a folyóba vetette magát.
De tél volt.
Ezért az orrát megint
begipszelték.
Felgyújtotta magát.
De alig csaptak fel
a lángok, a helyi önkéntes tűzoltók már el is oltották.
Egyedül, a Teofil által
terjesztett boszorkányság híre nyújtott némi reményt.
A királylány a vízpróbán
feljött a víz tetejére.
Már égett a máglya,
de Teofil nem tudta felfogni, hogy végre megszabadult tőle.
A boldogság elvette
az eszét.
Halála is a zárt osztályon
érte…
|