KARESZpresz II. év, 1986
Mese perverzeknek
Ezt az igaz történetet Pammpallini barátomtól hallottam. Egy állatról szól, amit egyedül Ő látott, de formájához híven ezt sem tudta megfogni.
Nem is akarta…
Inkább mondja el Ő:
Akkoriban egy Usprim nevű, kicsike városban, egy speciális intézményben készültem leendő vadászataimra.
Még ma is elevenen élnek bennem, az ottani időszámítás szerint, félévenként ismétlődő harci játékok élményei.
Azért kezdem itt, barátocskám, mert ott történt velem.
Minden ősszel /akkor még tényleg / nagy, rejtőzködő játékot rendeztünk.
A lényeg az volt, hogy a szőlőnek nevezett növény - aminek penészes, rothadó gyümölcséből, állítólag bort készítenek - sorai között kellett bujdosnunk.
Na. Hát képzeld el barátocskám, találtam egy teljesen ép tőkét. Gondoltam, megnézem, milyen a félkész bor, hát alaposan bezabáltam barátocskám.
Délután egy busszal - ami nem hasonlít sem a biciklihez, sem a félcipőhöz - visszaindultunk Usprimba.
Esti, feszültség oldó vodkázásunkkor, már éreztem a vadat, de nem tudtam meghatározni a helyét.
Gondoltam, elvonulok, egy kellemes kis zugba, ahol, az az aerodinamikai szempontok szerint tervezett, meditációs szék van.
Itt megvilágosodtam !!!
A vad, bennem volt barátocskám !
Elemi erővel tört ki belőlem, csak úgy koppant a FEJE !!!
Felugrottam, és visszanéztem.
Ő is.
Mazsolaszerű darabokból felépült, pikkelyes teste, a félhomályban is villogott.
Gonoszan mosolygott, és csapott egyet a farkával.
Bevetettem, az egyetlen, kéznél lévő fegyvert: a vizet.
Ronda dolog volt tőlem.
Az ár "m x g x h" -val jött, de Ő állta.
Miután bebizonyította, felsőbbrendű, sebezhetetlenségét, megvetően végigmért, és egy csobbanással eltűnt előlem…
Azóta sem láttam barátocskám.
Senki sem hisz nekem, és ezért iszom azóta is…
 |