Dr. De Jonge János: Egyik diplomázó hallgató, a labormunkája megkezdése elõtt közlekedési balesetet okozott, s úgy nézett ki, hogy ezért be fogják csukni, a dutyiba. Tanácstalan volt, lesz, ahogy lesz, legbiztosabb, ha ez bekövetkezik is, addigra elvégzi a labor munkáját. Egy hónap alatt készen volt. Éjjel, nappal dolgozott, alaposan, sõt, becsületesen. A dolgozat elkészült - tényleg szép munka volt - közben a tárgyaláson négy hónap dutyit kapott a fiú. Szerencséje is volt, mert ezt követõen, április 4.-e következett, és amnesztiában részesült. Nagyon örültem, mindennek, persze tudva azt, hogy a közlekedési balesetben is többé - kevésbé, ártatlan volt.

Dr. Gyõri Pál: Az egyik egyszer visszaköszönt.

Dr. Kriskó Nándor: Arra, amikor G. Péter elhitette velem, hogy én is tudok gólt lõni !

Dr. Kutics Károly: Egyszer visszakaptam, egy kölcsönadott könyvet.

Dr. Marton Gyula: Egy biztos, hogy sikerélmény volt, és szõke !

Dr. Nagy Szilárd: Eddig kétszer nõsültem. Mind két "Õ" diákom is volt. A szép emlékek azokból az idõkbõl származnak.

Dr. Németh Zoltán (törött lábbal): Tanár - diák meccsen, egyszer nem törték el a lábamat.

Schultheisz Apó: Arra, a leendõ kollegára, aki a szeszgyári kiránduláson rendszeresen üresre itta a poharamat, s önfeláldozó, felebaráti cselekedetével megmentett, az alkoholizmustól.

Dr. Szabó István: Kedves élményként tartom számon, a már évekkel ezelõtti külföldi termelési gyakorlatos hallgatókkal, és velem történteket. A történet dióhéjban: adott egy Weimarba készülõ, szilikátos, negyedéves kis csapat, akikhez engem jelöltek ki kísérõnek. Indul a nyár, Balaton melletti nyaralásom közepette, kezembe nyomnak egy weimari lapot (szabályos weimari pecsét, dátum stb.): "Kedves Stoki ! Sikeresen megérkeztünk Weimarba. Jól vagyunk, a fogadó fél hiányolta, hogy nem jöttél velünk !" Alatta, valamennyi hallgató aláírása. Furcsán éreztem magam, furcsán nézett a kis családom is, "öregszik az apu, feledékeny". Végül, augusztusban derült ki, hogy egy korábban kiutazó csoport magával vitte, és kint feladta az ominózus lapot.

Dr. Szeifert Ferenc: S.K. több évvel végzése után, egy szakmai vitában olyan érvekkel gyõzött meg, amelyet tõlem tanult, hallgató korában.