|
A Berhida háromszög
avagy
Hova tűnt a Fosztog-apó
?
A színpad függönye elhúzva,
a terem elsötétül. Kigyullad egy reflektor. Kilép a függöny mögül a Marxizmus
Leninizmus tanszék egyik tanára. Kezében sok papír. Olvasni kezdi a ráírtakat:
- Az imperializmus,
és idealizmus történeti vonulata, korunkban a főbb problémák, és vonulatok
megértése céljából a legkülönbözőbb irányzatokat hívta életre. Az egzisztencializmus,
a neopozitivizmus, a nyelv analitikus frankfurti iskola, a neokonzervatizmus
és új baloldal legkülönbözőbb kritikai attitűdjeit, a polgári… Ez már megint
mi ???!!!
Ekkor minden fény kialszik.
Teljes sötétségben, kiemelten nagy hangerővel megszólal az ÚR…
- Na, ez már aztán Földet
rengető nagy marhaság. Gábriel, adja nekem Richter Bíborost !
Halljuk, amint valaki
felemeli a telefonkagylót, és tárcsázni kezd. A telefon háromszor kicsöng,
miután felvették, ismét megszálal az ÚR (még mindig teljes sötétségben)…
- Richterkém, csinálj
már valamit !!!
Hatalmas robbanások,
omlások sorozatának a hangját halljuk. Ekkor lassan elhúzzák a függönyt. A
színpadon felgyulladnak a fények. Még hallhatóak a robbanások, amikor a színpadon
lassan leomlik az ott látható fal. Egy putri belsejét látjuk, az ágyban ketten
fekszenek, előttük hatalmas, régi rádió.

Ismét
megszólal egy Égi hang, visszhangosítva…
- Csoda
a a, csoda a a, csoda a a a, csoda a a, csoda történt !!!
Ekkor az ágyban felül
a két benne fekvő alak, mindketten erős akcentussal beszélnek. Elsőként a
feleség szólal meg, Kvázi Rusnya:
- Lájcsi, mán megint
mit csinász ?
- Éj zvatar babám, de
nem hátpolemetavárda, polemetavarda semmit !
- Áveszolj má, a második
nágy háború óta nem voltá emilyen fürge.
- Márádjá má meg mágádba,
hisz tavaly, még a Taurus Gumigyárban voltam "férfi manöken" !
- Ejnye, no ! Gláncári
! Tavaly, még én is az Elzett-ben voltam tengely etalon !
- Kapcsoljuk be a világvevő
skatulát, had izzadjanak a csüvek, legalább reggelre meleg lesz a szobába.

A rádió azonban nem
akar megszólalni, ezért ütögeti, mindenhová belenéz…
- A Debla rúgjon beléd,
Te ! A macska a nagy üveg szemével hárfázik a Makk Hetesben…Az anyád, ki Vimmel
mossa a haját, Te… Rrr… Jaj, Te, videó klip. Itt hátul… Videó klip van itten
hátul !
Ekkor megszólal a rádió,
a rövidhullám jellegzetesen emelkedő, csökkenő hangerejével, először szláv
nyelven haljuk beszélni a bemondót. Tovább tekeri a keresőt. Komolyzenét hallunk.
- Itt vannak az állomások
! Budapest, Zalaegerszeg, Vászprém, Veszprém állomás !
Ekkor a Szabad Európa
Rádió bemondójának jellegzetes hanglejtésével, a rövidhullámon megszokott
ingadozással, erősen zajosan, zavarva, nehezen érthetően, a következőket halljuk
a rádióból:
Jó estét kívánok. Itt
a Szabad Európa Rádió a 19, 21, 31, 41, és 49 méteres rövidhullámú riportere,
Orczy Péter beszél Münchenből. Jó hírrel szolgálhatunk hallgatóinknak ! A
VVE Marxizmus Leninizmus Tanszékének folyamatos, odaadó munkájának következtében,
Magyarországon, ma a Szocializmus, alapjaiban rengett meg !!! A fölkelés centruma
Berhidán van, ahol még most is folyik a harc. A túlélésért. A rezgéseket a
pitesti szeizmográfok is jelezték. Ennek következtében a Román, Magyar határon
az őrséget megerősítették, és a haza induló Kárpátokra felszólítás nélkül
tüzelnek. Az árak…
Ekkor az adás teljesen
elhalkult, ezért Lajcsi ismét kezelésbe veszi rádiót, többször erősen ráüt…
- A varjú csípje ki
a beled, te rohadék, hát már megint mit csinálsz itten hátulról ? Azt az Istenit,
de csíp ! A rohadék. Ilyen készüléket…
Ekkor ismételten megszólal
a rádió, de ezúttal kiváló hangminőségben hallunk egy női bemondót.
- Tőfi Rádió Budapest.
Pontos időjelzést adunk. A pontos időt az ötödik sípszó jelzi.
Négy sípolás után ismételten
hatalmas robbanások sorozatát halljuk.
- Ez már megint valami
szekszárdi síp lehetett - mondta Lajcsi.
Ezután olaszul beszámolnak,
és egy Rock 'n' Roll számot hallunk. Lajcsi ismét megszólal:
- De jó ! Befogtuk az
adást mi ? Marhára tetszik ! De jól érzem magam itt !
Ekkor a rádión elhallgat
a korábbi zene. Jellegzetes, lassú szignál megy a háttérben, erre beszél rá
egy férfi bemondó. Enyhe sercegést hallunk.
- Moszkva hangja ! Az
Állami Egyházügyi Hivatal élén jelentős személyi változások történtek. A feljebbvalóit
megvesztegető Richter Bíborost, és öt titkárnőjét a Szocialista, és egyházi
erkölcsök ellen elkövetett bünteteti miatt, letartóztatták. Ennek ellenére
Galileinek mégis igaza van…
- Én meg mán az imént
azt hittem, hogy a Sanyi jött meg a ZIL-lel - mondta Lajcsi.
- De nem ám a hásám
csikar ! - mondta Kvázi Rusnya
- Áj, de stakagyuri,
vagyuri, sezdemájnu pecke !
- Eriggy má az anyádba
! Szebben is beszélhetnél !
- Ej, én Istenem mit
ádtál, hogy megházasítottál ! Ádtál egy ilyen nagy rusnya keresztet, akire
rá se nézhetek !
- Áveszold má be azt
a nagy Debla szemedet, osztán hálljunk ! - mondta erre Kvázi Rusnya.
- Eriggy má mágádbá,
osztán hálljunk Te !
A színpad ismét teljes
sötétségbe borult. Lajcsiék horkolását halljuk. Ekkor a színpad másik oldalán
két zseblámpa fénye gyullad fel. Lassan körbevilágítanak. A két fénysugár
találkozik, és két rendőr fejét látjuk meg. Ekkor ismét kigyullad a fény a
színpadon. Látjuk a két rendőrt megfelelő uniformisban, fejükön tányérsapkával,
amint éppen egymás arcába világítanak.
- Hú ! Az Őrmester elvtárs
! - mondja Lajos rendőr.
- Főtörzs !
- Jelentkezem !
- Lajos, jelentsen !
- Hát, jelentem bejelentés
érkezett, hogy miszerint a Berhidai bankrabló, a szőrös pofájú Fosztog-apó
errefelé kószál itten, aztán, aztán bejelentés érkezett erről a tárgyról,
témáról itten… Erről érkezett…
- Hallja Lajos ?
- … Nem…
- Fedezzen !
- Fedezze magát a Lipicai
Ménes !
Ekkor több lány, szoknyában
válik láthatóvá a színpadon. Háttal állnak, kissé előredőlve.

- Huhúúú ! Itt valami
mozog a bokorban !
- De mozog ám !
- Ajjaj, ott is !
- Vajon eme szüzek mire
várnak itt ? Lajos ?
- Hát, én azt el nem
tudom képzelni ? Mit csinálnak itt ezek a szüzek ? Hé, szüzek ?!
- Várjuk a következő
lökéseket ! - válaszolták a lányok
- Ó, egyem a zúzájukat…
- Lajos !!! Szolgálatban…
Mint mondottam szolgálatban nem NEM NEM !!! Különben is a következő rengések
Szegeden lesznek…
- Tíz perc múlva indul
a vonat !
Ekkor a lányok kirohannak…
- Lajos, lejárt a szolgálat
!!!
- Utánuk !!! Utánuk
!!!
és a rendőrök is kirohannak…
Teljes sötétségben, nagy hangerővel kakaskukorékolást hallunk, többször egymásután.
Lassan megvilágosodik a színpad. Halljuk, hogy egy gépkocsi érkezik nagy sebességgel,
majd hírtelen fékez. Az utasok kiszállnak, ajtócsapódások…
- Majd a Béla fizeti
! - kiáltja az egyik utas a sofőrnek
- Gyerünk, kiszállni
!
ezzel bevonulnak a kőművesek,
és halljuk, hogy a gépkocsi elhajt…
- Ha jól látom itt minden
összedőlt… ma nem iszunk semmit…
- Várjatok, én azért
készültem - mondja az egyik kőműves - hoztam egy üveg pálinkát ! (Mindkét
kezét hátrateszi) - Ha nem találjátok ki, hogy melyik kezembe dugtam, akkor
kiöntöm !!! Ha eltaláljátok, akkor megisszuk !!!
- Szerintem a jobba…
- Gondolkodjatok egy
kicsit ! Gondolkodjatok egy kicsit !
Ekkorra ébred fel Lajcsi,
aki odamegy a kőművesekhez…
- Jó napot kívánok !
- köszöntik a kőművesek
- Pálinkás jó rággelt
! Pálinkás jó rággelt urak ! Áztán meg a státika meg nuku ? - kérdezi akcentussal
Lajcsi
- Tudja mit mondott
Jörgen Mörgen, Dán vasutas, amikor levitte a vonat a fél lábát ?
- Hát a kis f@..om nem
kéne ?
- Várjon, mindjárt megkérdezem
az asszonytól ! - mondta Lajcsi, és hazamegy.
- Mester tervrajzot
azt rajzoljunk ?
- Azt rajzolni kell
mindenképpen !
Ekkor egy hordozható
táblát hoznak be a színpadra…
- Álljon meg mester,
ennek a szesznek kéne valami hűtő !
- A kígyót is ütni kéne,
hogy megcsípjen, te ! - mondja erre Lajcsi.
- Azt mondta a varga,
nem ér rá most arra ! - mondja a mester.
- Áj, ki ákár itt enni
? - kérdezi Lajcsi.
- Én, én, én főnök,
ha lehetne…
- Kvázi ! Kvázi, azt
a macskalevest a múlt hétrül, hozd már ki az uraknak !
- Inkább majd a hazait…
- Aztán meg, ki akar
itt inni ?
- … Mester…Tudja…
- Kvázi ! Kvázi, závárd
el a disznókat a vályútól ! gyünnek az urak !
- No, most már dolgozni
is kéne valamit ! - mondja a kőműves mester, többször tapsolva, mivel az utóbbi
ajánlat sem váltott ki valami nagy lelkesedést.
- Mester, én már annyit…
most már mutassanak ők is valamit…
- Most már ti is valamit,
ő már szólt… - mondta a mester.
- Aztán, honnan kezdjük
?
- Ki járt építőtáborban
? - kérdezi a mester - Honnan kéne elkezdeni ?
- Hát, én annakidején
voltam, és alulról kezdtük.
- Jobb ötletem volna.
Inkább az ablaknál kezdjük. Ott jön ki a füst…
- Felülről fogjuk elkezdeni
!!! - zárja le a vitát a mester kiáltása.
- Hogy fogjuk felülről
kezdeni mester ? Mivel ?
- Kővel. Álljatok csak
sorba !
- Mester, akkor mi adogatnánk
a követ !
Ekkor
a kőművesek láncba álnak. Egymásnak adogatják a követ. Az utolsó felmászik
a létrára, és elengedi. Persze a kő koppanva leesik… Nagy nyögések közben,
hétrét görnyedve adogatják egymásnak az egyre nagyobb, és nagyobb köveket,
amik ezért egyre hangosabb koppanással esnek le…

- Kő ? Kő ! Kő ? Kő
! - kérdezik, és mondják egymásnak, miközben egyre nő a kövek mérete…
- A harmadik kő leesése
után, egy komolyabb méretű kő látható az első kőműves kezében…
- Kő ? - kérdezi a mellette
állótól, erősen meggörnyedve, nagy nyögések közepette.
- Ez Kavics ! Ez nem
kő… és nagy lendülettel kidobta az első sorokba…
Az első
sorok a tanárok számára fenntartott helyek voltak. Villámgyorsan pattantak
fel valamennyien… Tudni kell, hogy ez utóbbi, legnagyobb "kő" valójában preparálva
volt. Több nikecel darabból illesztettük össze. Formázás, átfestés, és megfelelő
világítás esetében pont úgy nézett ki, mint egy valódi, és persze az "előjáték"
fokozta ezt a hitet, és gyors cselekvésre késztették tanárainkat (a hátul
ülők nem kis örömére…)
- No, inni kell most
már ! - adja ki az utasítást a mester.
- Oké, igyunk egyet.
De mi is igyunk mester ! Többes számban, igyunk…
Ekkor
a mester a szájához emeli a tele üveget. Hatalmas hangerővel kihangosítva
halljuk, ahogy nyel, és ürül az üveg… a többiek egy ideig nézik, majd rávetik
magukat. Megpróbálják elvenni az üveget…

- Mester ! Azt mondta,
hogy igyunk ! Hagyjon már nekünk is ! Hagyjon már nekünk is egy kicsit ! Mester
! - kiabálják, miközben a földre birkózzák mesterüket.
15 mp-ig tart a harc.
Ennyi ideig hallható az üveg kiürülése… A mester elégedett mosollyal feláll,
kezében a kiürült üveggel…
- ÁÁÁÁÁ ! - mondja és
megtörli a száját.
- Hát akkor most már
dolgozzon is, ha egyedül ivott… - mondják neki.
- Azt hiszem, mégis
csak alulról kellene elkezdeni ezt a a házépítést… - jegyzi meg a mester
Miközben a kőművesek
tesznek, vesznek, megérkezik a rendőr főtörzsőrmester…
- Jó napot kívánnék
! Aztán, személyi igazolványunk van e ?
- Van, van, otthon…
hát persze… szóval…
- Aztán, építési engedélyünk
van e ?
- Hát, nekünk… a gazda…
házigazda…
- Aha… Lajos ! - szól
a közben megérkező társának a főtörzs.
- Lajos, a házigazda.
- mondja a kőműves mester.
- Én vagyok Lajos !
- mondja erre Lajos rendőr. Közösen elmennek az összedőlt házhoz, és bekopognak.
- Ki e mán ? Anyukám,
ne dohányozz !- hangzik bentről.
- Államrendőrség !
- Kívánok uraim. Kik
maguk ? Talán a vasút ?
- Elvtárs… elvtársak…
! - kezdi a főtörzs
- Elvtársák ! Elvtársák
á vásút !- vágja közbe Lajcsi.
- Álljon fel !
- Kik máguk ? Kik máguk
? Mutátkozzanak be !
- Álljon már fel ! Nem
hallotta mit mondott a főtörzsőrmester, tábornok elvtárs ?!
- Kik máguk ? Kik máguk
? Nem ismerem mágukát, nem láttam még…
- Ne cigarettázzon !
Ekkor Lajcsi eldobja
a még égő csikket, és mezítláb eltapossa…
- A Fosztog-apó ügyében,
mit tud felhozni a mentségére ?
- Hát… a Fosztog-apó
az nincs…
- Mentség ?
- Látják ezt ? Kvázi
Rusnya ! - mutat a feleségére.
- Áhá… - jegyzi meg
Lajos rendőr.
- Lajos ! - kezdi a
főtörzs, de Lajcsi közbevág.
- Áhá úrnak felajánlom
ezt…
- NEM NEM NEM !!! -
tiltakozik Lajos rendőr azonnal.
- … fogadja csak el
! Jó szívvel adom ! Vigyék csak ! Lajos ! Ingyen adom, vigye mán !
- Lajos ! a központból
hívnak. - mondja a főtörzs - Lajos induljunk !
Mindketten elrohannak.
Ninu ninu kék kék szavakat kiáltva… Ekkor Lajcsi odaballag a kőművesekhez…
- Mástár urak ! Mágá
a legintelligensebb imitt a házunkban… - mondja a kőműves mesternek. - Úgy
akarom, hogy… mondani szeretnék mán válámit mágánák !
- No csak tessék, tessék.
- Jöjjön má ! Látja
?! - és rámutat a feleségére.
A kőművesek
szörnyülködnek a látványtól…
- Rusnya ! Kvázi Rusnya
! Én őt... ajánlat… ötlet… minden van… Fálázzuk be áz álápbá !
- Nem lehet, nem lehet…
- mondja a mester.
- Fálázzuk be ! Áz ég
szerelmére kérem ! Fálázzuk be ! Nagyon ronda ! Nagyon ronda ! - mondja térdre
borulva, és megfogva a mester lábát. - Egy ajánlátom is lenne ! Á Kelemenék
is befálázták ! Ázóta nincs ott tálájvíz…
- No de kérem, mégiscsak
gondolja meg… drága uram… a humanizmus…
- Ádok is válámit érte…
- Hé ! Fiuk, gyertek
csak ! - füttyent hátra a mester.
- Káncert lesz. Boney
M együttessel. A fődrengésre. Káncert.
- És mit kell csinálni
? - kérdezik a frissen érkezett kőművesek.
- Ott van egy rusnya
nő. Csák be kell fálázni áz álápbá… Nézzék meg azért, hogy meglepetés ne érje
önöket… !!!
- Húúú ! ez kegyetlen
!!! - kiáltanak fel szörnyülködve a kőművesek.
- Ezt falazzák be !
A jegyek itt vannak a káncertre…
- Megegyeztünk… gyertek
fiúk ! gyertek, gyertek ! - mondják a kőművesek, miközben megragadják a sikoltozó
Kvázi Rusnyát, és elkezdik vinni az alaphoz.
- Vigyék csak ! Ezt
! Őt ! Őt kell vinni ! Jaj de jó ! A lábát is vigyék ! Oda ! Oda ni ! Be alá
! Jaj de jó ! Juj de jól csinálják !!! Segíthetek egy picit… ???!!!
- Na, most akkor menjünk
a koncertre ! - mondják a kőművesek, a befalazás után.
- Álljánák be. A futballpályán
lesz a káncert.
- Jegyeket nem kapjuk
meg ? - kérdezi az egyik kőműves.
- Á jágyáket mán megkápták
! Ne reklámáljánák !
Letérdepelnek a színpad
szélére, és csápolni, fütyülni, kiabálni, tapsolni kezdenek. Várják a koncert
kezdetét… Ekkor mikrofonhoz lép a konferanszié…
- Kedves közönségünk.
Az itthon, és külföldön élő neves művészek felajánlották a koncertjük bevételét,
a berhidai földrengéskárosultak megsegítésére. Engedjék meg, hogy ezennel
is megköszönjem nemes gesztusukat. Kezdődjön a műsor ! Először is a 6002 számú
általános iskola vegyes kórusát hallgassák meg.
Ekkor a csápolók hangosan
fütyülni kezdenek, és ütemesen tapsolva kiabálják, hogy
- Gyertek ki ! Gyertek
ki ! Gyertek ki ! Gyertek ki ! - tipikus koncert hangulat…
Ekkor
megjelenik a két rendőr… erre a csápolók nemtetszésüket fejezik ki…
- Fújj !!! Fújj !!!
- kiabálják, hangos füttyszó kíséretében.
- Lajos ! Mit akarnak
itt ezek a fiatalok ? - kérdezi a főtörzs.
- Kultúrát !
- Akkor adjunk nekik
Lajos ! - a csápolókra vetik magukat, és ütlegelni kezdik őket. Miután mindenkit
helybenhagytak…
- Jól van, rendben van,
menjünk. - mondja Lajos rendőr.
- Spray van ? - kérdezik
a csápolók.
- Lesz !!!
- Chemotox - mondja
Lajcsi.
Miután a rendőrök elmennek,
megérkezik az együttes, akit kitörő lelkesedéssel fogad a csápoló közönség.
Erre a célra "szinkronizáltuk" a Boney M együttes egyik számát. Ezt adták
elő "Csákány, szívlapát…" ütemes taps kíséretében. Ismét a konferansziét hallhatjuk:

-
És most kortárs, naiv cigányköltőnk, Lakatos Gazsi, külön erre a célra írt
versét hallgassuk meg !
- Sógor ! Mindent bele
! - kiáltja oda Lajcsi.
A művész, mintegy 3
cm vastag papírlapcsomót vesz elő, és rendezgetni kezdi, a hallgatók látható
megrökönyödésére, később vidulására…
"Lajcsinak, Sárának
szűk a régi putri
Új épület készül, épül
az új sufni.
Kivonul a brigád, modern
technikával
Nemes öntudattal, s
fél liter piával.
Felássák a teret, tétovázás
nélkül
Lássák az emberek, itt
valami készül.
Pisti a főnök, kiváló
építész
Most azonban ő is, egy
kicsikét ferdén néz.
Nem mintha a szemének
ferdülése volna
A falak vannak kicsit
ferdén elhajolva.
Jaj, de rusnya a nő
a falban, nem bírta az alap
Amilyen ronda volt,
kinyomta a falat
Haj, de a ház mégis
felépült
Az asszony meghalt,
s a férj megszépült."
- Jó vót Gazsi ! - kiáltja
Lajcsi.
- És végezetül, az NSZK-ból
hazánkba érkezett Iréne Hajzer, és Josef Rádi balett táncát nézzék meg ! -
mondja a konferanszié.
Klasszikus
dallamok csendülnek fel. Ez az a látvány, amit nem könnyű szavakba önteni…
Ha a szövegi résszel készen leszek, láthatsz néhány fotót a "mozgásművészetükből".
A tánc hevében a művész úr feldobta a sapkáját, ami hihetetlenül sokára esett
vissza… A darab végére volt időzítve egy hangeffektus, amit nem sikerült megtalálni
a szalagon, pedig már a színpadon eljutottak a "kiemelés" jelenetig. De az
effektus csak nem akart elhangzani…, és a művésznőt már nem bírta tovább felemelve
tartani… Már éppen le akartak jönni, mire megtaláltuk azt, amit kerestünk…
ezért a művészek ismét balettozni kezdtek, mintegy ráadásként…
Ismét
eljött az a rész, amikor a művésznőt fel kellett emelni, és kitartani… Ekkor
erős hangosítással jött a hangeffektus, amit megpróbálok
úgy körülírni, hogy érthető legyen... 6 mp hosszúságú (!!!), "jellegzetes
gázkitörés"…

- Emberek vagyunk...
- mondta a művész úr.
Ekkor
mindenki lement a színpadról, és a "Hull a pelyhes…" csendült fel. Az a verzió,
ahol birkák bégetéséből áll össze a dallam, nyílván ismered Te is… erre kezdett
táncolni a két rendőr. A nézők ütemes tapsával kísérve énekelni kezdtek "Hull
a szőrös bankrabló, berhidai Fosztog-apó. Franc álljon a pofájába, elkapjuk
a grabancát…"
- Az anyját
! Itt valami bűzlik ! - mondta tánc közben Lajos rendőr. Mindketten felnéztek…
- Hé ! Ott ! Nagy 23
! Köztörvényes ! Le van tartóztatva ! - kiáltotta a főtörzs.
Ekkor
lassan leeresztettük Kareszt, aki a fölső, keresztirányú függöny által takarva,
egész műsor alatt fent lógott !!! Ő kapta el a feldobott sapkát, és jóval
később ejtette csak vissza… A rendőrök megállapították, hogy a nyomozás eredményes
volt, és ekkor került sor, az "elrabolt" tárgyak visszaadására, (tanáraink
részére), a tulajdonképpeni "ajándékozásra"…
- THE
END -
|