Az elhúzott függöny elõtt találkozik két alacsony, vékony, "keleti", fejükön jellegzetes "keleti" kalap. Természetesen mély meghajlással köszöntik egymást

- Hi !

- Hi !

Egyikük egyre mélyebbre hajol, ezért a másik újra köszönti

- Hi, már köszöntem, miért hajlongsz ?!

- Isiász…

- Te is… te is megkaptad a beutalót ?

- Megkaptam a beutalót. Egész évben szorgalmasan dolgoztam…, kéthetes szabadságomat szintén Thaiföldön…

- Thai… Thai… Sextúra Thaiföldön !!! ÁÚÁÁÚÚ !!!

- Csak a legkiválóbb dolgozók kapnak Sextúrát Thaiföldön !!! Menjünk is, mert a lányok várnak Thaiföldön !!!

Mindketten gyorsan a függöny mögé mennek. Ezután elhúzzák a függönyt. Néhány munkás egy pult mellett iszik. A háttérben látható nagyméretû órából két alak jön elõ, és "mozgásmûvészetet" mutatnak be, miközben harangjátékkal kombinált klasszikus, indulószerû zenét hallunk. A két "mozgásmûvész" kicsiny, aprócska lépésekkel halad, és körbeforog, aztán az óra másik nyílásában tûnnek el. A látvány "sokkolóan megdöbbentõ"…

bejön egy erõsen hadonászó vendég

- Maga meg mit mutogat ottan ?

- Tudja süketnéma, és bort kér !

Öntenek neki, és megissza. Most "beintést" mutat, és két hüvelykujját a föld felé mozgatja, aztán megismétli a "beintéssel"

- Világos ! Egy fél kevertet kér !

Ismét öntenek neki. Megissza. Mindkét kezét le föl mozgatja, ujjait nyitja zárja

- Mi van már megint ? Megint inni kér ?

- Á dehogy ! Most nem kér semmit, most énekel…

- Errõl jut eszembe… Tudod e barátom, hogy miért maszturbál a süketnéma nõ fél kézzel ?

- … nem…

- Mert a másikkal sikít… - közben felemeli kezét, ujjait nyitja, zárja

- Jönnek a vevõk… - mondja egyikük, az órájára pillantva

- Jönnek a koreai vendégeink… az esztergát akarják megvenni… melyik esztergát sózzuk rájuk ? A 10 évest ?

- Nem az idõsebbet… a 20 éveset…

Ekkor bejön a korábban már megismert két "keleti", akik valahogy idekeveredtek

- Szép a táj ! Szép a föld ! Ez Thaiföld… - mondják

- Van ott egy Jegenye… - mondják a nézõtérre pillantva - fiatal az még… csak ki ne vágják…

/az érthetõség kedvéért Jegenye alattunk járt…/

- Hi ! - mondják erõsen hajlongva, a "keletiek"

- Ez nem háj, ez pocak… - mondja az egyik magyar, miközben kidomborítja hasát

- Bemutatkozik a Futrinka utca ! - mondják a magyarok

- Miért Futrinka utca ? - kérdezik a vendégek

- Régebben Kun Béla utca volt, csak volt egy szalmonella betegség, és mindeninek kellet "Futrinkáznia"… Bemutatkozik még egyszer az utca… ott láthatjuk Öreg barátunkat, Mazsolát. Mellette van Tádé. Én vagyok a Manócska. Itt van mellettem a Róka Koma.

- Itt is van róka… - mondják a vendégek, miközben cipõjük talpát tisztítják

- Róka, Mazsolával… - mondják a magyarok

- Nem tudjátok, hogy Lajossal mi van ?

- Szegény… a vonat elé vetette magát…

- … és kikelt már… ???

- De most már elég legyen a protokollból ! Vendégeinket köszöntsük dallal, tánccal, versekkel !

Ezután a számtalan rövid vers következik, közülük csak néhányat emelek ki… "Kelet ! Nyugat ! Iszak ! Dél ! Ez az ember itt… Lenin…", "Csirkék ! Kacsák ! Libák ! Pulykák ! Nézd, a Julcsát, hogyan… rejtegetik…" , "Munkásököl, hatökör, mindig ott van, ahol nem köll… Várhatunk még tavaszig, nézd a Jencit, ott… van…" stb. stb. Az utolsót közösen, kórusban mondják, "Jaj de boldog vagyok ! Mert ma van a Nagyok ! Tóberi szocialista Forradalom Ünnepe…"

- Akkor most jöjjön a tánc !

Négy lágy, keleties dallamra táncol.

Ezután bejön egy konferanszié, kezében nagy papírcsomóval. Lapozgatja õket, aztán a hóna alá teszi. Négyszer "kakukkol".

Ismét felcsendül a korábbi harangjátékkal kombinált dallam. Az órából kijönnek a "mozgásmûvészek", és ismét megcsillogtatják tudásukat…. Miután a másik nyílásom bementek az órába, sikításokat hallunk. Kirohannak, és visszamennek abba a nyílásba, ahonnan kijöttek, miközben két lány fut a nyomukban.

- Hát akkor most már… most már… rá kéne térni… rá kéne térni arra…, amiért jöttünk… - mondják a vendégek, széles mosollyal arcukon - hát akkor itt vagyunk… térjünk a lényegre…

- 15… 15… - mondják a magyarok

- Mi 15…???

- 15 éves…

- Csak… ???!!!

- 17… 18… de van 20 éves is…!!!

- És a színe ? - kérdezik a vendégek - Szõke… ???

- Nem, nem…

- Fekete… ???

- Nem, nem…

- Vörös…???!!!

- Zöld !!!

- Zöld… ??? Ez túl egzotikus…

- … és néha zsírozni kell, az alsó nyílásokat, hogy csússzon…, … és a fogazatot havonta ki kell cserélni, mert elkopik…

- Miért ? Harap ?

- Nem ! Ráz !!!

- … és milyen az alakja ???

- … szélesebb, mint hosszabb, de nem olyan magas…

Látva a megdöbbenést, azt javasolják a magyar munkások, hogy a megbeszélést szakítsák meg, és addig is hangozzanak el versek. Elsõként "Tele(vízió) a sivatagban…", a következõ vers "Szenilis hamutál" volt. /megtalálod õket a saját írások részben…/

- Önök sokat dolgoznak ? - kérdezik a vendégek

- Sokat…, nagyon sokat…

- Mennyit alszanak ?

- 2 - 3 órát…, néha négyet…

- Nem kevés az ?

- Otthon még nyolcat…

- Nálunk, úgy van Japánban, hogy bemegyünk a munkahelyünkre minden nap, három órát dolgozunk magunkért, három órát kell a tõkésnek dolgozni, három órát meg a Nagy Japánért dolgozunk…, minden nap ! Nálatok, hogy van ez ?

- Hát…, három órát mi is dolgozunk magunkért…, tõkések nálunk nincsenek…, Japán, meg le van sz@rva…

- Na, mutassuk meg vendégeinknek az árut !

A két "keleti" udvariaskodik, mindkettõ a másikat akarja elõre engedni

- Menjél…

- Parancsolj, csak utánad…

- Menjél…

- Nem, nem, csak utánad…

- Menjél már… !!!

- Te vagy az idõsebb, menjél…

- Nem… nem…

- Menjél már… Te vagy az idõsebb…

- Miért nem mész ???!!!

- Nem tudok, mert a lábamon állsz…

Végül kimennek. Ismét felcsendül a harangjáték, és megjelennek a "mozgásmûvészek". Néhány másodperc után megállnak, és elhallgat a zene. Az elsõként kijövõ kimegy a színpadról. Pisilés, és WC lehúzás hangját halljuk. - Pardon - mondja, miután visszajött, és befejezik a jól ismert mozdulatsorozatukat.

- Nem errõl volt szó… Nem ezt mondták nekünk otthon… Ezért dolgoztunk annyit szorgalmasan…??? Eszterga… Turbina… - háborognak a vendégek

- Hõõõ !!! Hõõõ !!! Mindig mondták, hogy hõõõ…

- Megkérdeztem, hogy miért mondják mindig, hogy hõõõ ???!!!… Azt mondták, hogy a kazánházi lovat így szokták megállítani…

Közben egy újabb szereplõ érkezik a színpadra, és a földre fekszik, mozdulatlan

- Nagy mesterem, Liu Liu Liung szokta mondani, azoknak, akik ilyet csinálnak velünk, hogy "ha nem tudsz fára mászni, csak egyféle módon juthatsz fel…" - mondják a vendégek

Bejönnek a magyar munkások is, akik nem értik, hogy ennyi pénzért mit akarnak a "keletiek". A vendégekkel körül állják a földön fekvõ alakot

- Atyaúristen ! Szûzanyám ! Mekkora !!!

- Emberek ! Ki látta, hogy elgázolta az úthenger ezt az embert ?

- Szerintem õ látta…, marha nagy barna szemei vannak…

- Te hülye… õ az áldozat…

- Attól még láthatta…

- Ez az ember, ha felkelne, élenjárna ! - mondják a vendégek

- Olyan ez, mint a "néprádió"… semmit sem lehet fogni rajta…

- Ilyenek a lappok…? - kérdezik ismét a vendégek

- Ezt jól elgázolták…

- Ember ! Az úthenger az gõzzel megy…

- Akkor jól elgõzölték…

- Csak a feleségét sajnálom a szerencsétlennek… nézd mekkora… ha megveszik neki a sírhelyet, egybõl kuláklistára kerül…

- Ennek még a lázgörbéje is lapos… - mondja az egyik vendég

- Él ? - kérdezi a másik vendég

Ekkor a földön fekvõ alak felül

- Hát persze, hogy élek !!!

- Akkor miért nem szólsz ???!!! - kérdezi az egyik vendég

- Mert úgy gondoltam, ezekben az idõkben jobb meglapulni…

A magyar munkások kérésére, pihenésképpen, ismét tánc következik. Három lány, egymásba kapaszkodva, fél lábon érkezik, és táncol.

Ismét megszólal a harangjáték. A mozgásmûvészek ezúttal üveggel a kezükben jönnek ki, és részegen dülöngélnek. A vendégek, úgy döntenek, hogy szabadságuk hátralévõ idejére, megpróbálnak eljutni Thaiföldre. El is indulnak, de a magyar munkások megállítják õket

- Uraim ! Uraim ! Egy pillanatra ! Még egy utolsó ódát had énekeljünk el Önöknek… esetleg a közönség segítségét is kérnénk…

Megszólal a jól ismert zene, és a színpadon lenyomják az EKE Máté-t, valamennyi korábbi szereplõvel. A függönyt összehúzzák. A szereplõk, most zene nélkül ismét eléneklik az EKE Máté néhány sorát. Ezután a tanszékek "mûsora", ajándékosztása következett a végzõs hallgatók számára.

- THE END -