Nóták
A piros kisfröccsfogyasztáson kívül ez egy másik ránk jellemző dolog volt. Hiszen, hogyan lehet nótázás nélkül mulatni ?
Szerencsénk volt, mert volt egy kiváló tangóharmonikásunk. Annyira jól játszott, hogy lagzikba is hívták. Ha nem csak zenei aláfestés nélkül akartunk nótázni, akkor Őt próbáltuk rávenni a zenélésre. Ez a rábeszélés abból állt, hogy piros kisfröccsöt fogyasztattunk vele, többek között…
A győzködés elég sokáig tartott, mert a lagzikban nagyon megedződött. Mindenkivel inni kellett, az ifjú pár egészségére…
Több saját nótát is szereztünk. Amikor kifogytunk a repertoárból, akkor próbáltunk újítani. Egyik ilyen "nagypályás" újításunk az volt, hogy ismert nóták dallamára, más szöveget énekeltünk. Szövegkönyvként azt használtuk, ami a kezünk ügyébe került, így született első, formabontó nótánk, (a szövegkönyv alapján kapta a nevét), a "Népszabadság".
Hamar rájöttünk a hátrányára, csak kevesen férnek hozzá a "szövegkönyvhöz". Ezért olyat kerestünk, ami mindenkinek ott van a keze ügyében. Így született a "Kékkúti, a Balatoni", és a többi italról elnevezett nótánk. Ezeknél a címkén lévő szöveget énekeltük, adott nóta dallamára (beleértve a gyártót, az összetételt, és a szabványszámot is…)
Ezen a nyomon haladva, fokozatosan fejlődtünk. Egyre több, és több nóta született. (Mint pl. a Lesz@rom a lovam, vagy az EKE Máté...)
Ez utóbbi lett az évfolyamunk egyik legjellemzőbb nótája. Kiemelt hangulatú bulikon lehetett csak elénekelni. Este 11, de inkább éjfél előtt pedig kifejezetten TILOS volt az éneklése.
Végzős korunkban, éppen hazafelé tartottunk az egyik este, egy szolid buliról, amikor a másik oldalon két másik diákcsoport ment egymással szemben. Az egyik éppen az EKE Mátét kezdte énekelni, amikor a másik csapat rájuk szólt, hogy még fiatalok, ennek az elénekléséhez... (Megjegyzem, nem a mi évfolyamunkról mondták ezt nekik !!!)
A másik, olyannyira jellemző nótánk, hogy ez már szinte az évfolyamunk márkajelévé vált a "Zsuzsi, Zsuzsi" kezdetű, pornográf elemekkel erősen átszőtt nóta volt. /Ilyen jellegű dalokból mintegy 30 perces repertoárunk volt !!!/
A "Zsuzsi, Zsuzsi"-val kapcsolatos legjobb történetünk az egyik AKÓN született. (Nem biztos, hogy ismered az akkori Veszprémi diákéletet, ezért mondom el azt, hogy az AKÓ, egy 24 órás vetélkedő volt. Nevét az első díjról /egy AKÓ bor, és egy sült malac / kapta). Szóval az egyik ilyenen történt, hogy nem voltunk megelégedve a feladatok színvonalával, és elhatároztuk, addig szerzett pontjainkat szétosztjuk a többiek között, annak arányában, hogy az általunk adott feladatot hogyan teljesítik.
Ez pedig a következő volt: Énekeljenek el egy ránk jellemző, általunk kedvelt nótát. Az évfolyamok egy része az EKE Mátét énekelte el, mások a VEN nótáinkat, és akkor jöttek Vonyiék, a másodévesek.
Miután elhelyezkedtek, minden kezük ügyébe kerülő tárggyal, jellegzetes ritmusra, hatalmas zajt csaptak, és igen halkan elénekelték az Aulában a "Zsuzsi, Zsuzsit". A hatalmas zajban a szövegből semmit nem lehetett érteni, de a ritmus egyértelműen jelezte, hogy mit énekelnek. Több meghívott városi elöljáróság volt az Aulában, nem értették, mi történik, ezért zavartan mosolyogtak. Csak az akkori rektor arca rándult görcsbe, mert ő ismerte a szöveget…
Természetesen ezt a produkciót helyeztük az első helyre, mert nem hittük, hogy bárki elmeri énekelni…
Az eredményt kihirdető Feró jegyezte meg, értékelve az előadásokat, hogy "vájt fülének" hiányzott a győztesek hangszereléséből a hamutál… (Ő ugyan is ezt a hangszert használta nótázás közben, mint ritmus szekció…)
 |