Piros kisfröccs
Az évfolyamra több minden volt jellemző, többek között a piros kisfröccsök fogyasztása. Mivel általában figyeltünk arra, hogy ne zaklassuk feleslegesen a pincért, fiatalabb korunkban a következőképpen rendeltünk:
Hozzon egy tálca piros kisfröccsöt ! (Ha ketten voltunk, ha többen, akkor arányosan többet kértünk !)
Erre a pincérek a következőt kérdezték: Milyen tálcával ? Van kisebb, és van nagyobb is !
Ha kisebbel hoz, akkor sűrűbben fog fordulni, ha nagyobb tálcával, akkor ritkábban…. Mondtuk.
Azután persze rutinosabbak lettünk, és rendeléskor, első körre, 50 piros kisfröccsöt kértünk magunknak.
Ha azt gondolod, hogy ennek az intenzív fogyasztásnak örültek mindenütt a csaposok, akkor ki kell, hogy ábrándítsalak. A Rózsakertben (ahogy mi hívtuk), pl. a pincér, végzésünk után örvendezve mondta, hogy "hála Istennek, hogy végzett ez a dúvad évfolyam, mert már nagyon elege volt abból, hogy amint meglátta, hogy többen érkezünk 2 - 3 tálcányi piros kisfröccsöt kellett kikészítenie…"
A Rózsakertnek a hivatalos neve egyébként Rózsabokor volt. Azért kereszteltük át, mert ha az ember elég sok piros kisfröccsöt fogyasztott, akkor a bokor helyett kertet látott… J
 |