|
OLDaTOM IV. év, 1988
TOM életrajz
Réges régen történt, még a messzi
múltban,
Hogy született egy gyermek, aki
épp Én voltam.
S, hogy ez hol történt ? Nem
is olyan messze,
Innen úgy 20 Km-rel keletre.
Később nem csak bőgék, de meg
is szólalék,
Első szavam pedig "koppatatnak"
valék.
Nem láttam akkor még a rektori
süveget,
De boldogan cipeltem az Unicum
üveget.
Szemem már akkor is, akár csak
a sasnak,
Így azokat nem láttam, kik két
lépésre vannak.
Szemüveget kaptam, hozzá bojtos
sapkát,
S kik ezért csúfoltak, bizony
meg is kapták.
Így jutottunk el az iskolás korba,
S kezdődött éppen: '68-ban.
Vásott gyerek voltak, tagadni
kár volna,
A tanárok is velem példálóztak
sorra
Fontos forduló volt a '76-os
év,
Az első ballagásig eltelt 14-év.
Szüleim ellenezték, de én makacs
voltam,
Jövök Veszprémbe vegyésznek,
mondtam.
Más környezet, új barátok,
Néhányukat később Ti is láthattátok.
Így emlékezhettek Hanzira, Somára,
De Ők ma már gyűjtögetnek lakásra.
Elmúlt négy év, s mi álltunk
meghatódva,
Lezárult egy korszak, bár ne
így lett volna.
Szétszéledt a gárda, ki erre,
ki arra,
Papíron éretten, Én megyek amarra.
Ötszáznegyven nap, bizony hosszú
idő,
Bentről többnek tűnik, mint másfél
esztendő.
Mikor letelt, mondták, akár maradhatnék,
Jó fizetésért és ezüst csillagokért.
Ekkor azonban már más foglalkoztatott,
Hallgatónak lenni, vajon milyen
dolog ?
Ennek jegyében álltam a munkához,
Augusztusban csatlakoztam a Gólyák
táborához.
Nem sokkal ezután mutattuk be
show-nkat,
Mikulás műsoron, "Fosztog-Apó"-nkat.
Ilyen előadással nem volt nehéz
nyerni,
Nagy-nagy reményekkel kezdtünk
korteskedni.
A IX. VEN-en sokszor volt hallható,
Hogy Karesz dalt zeng nagyon
sok hallgató.
"Mikor megszülettem, még senki
sem tudta,
Rektor lesz belőlem,
ez az élet útja…"
Akkor nem sikerült, de megfogadtuk,
Két év múlva mással, újra megpróbáljuk.
Eltelt két év, és összeült a
gárda,
Szavazni kellett a diákrektorságra.
Végül némi huzavona után,
Szólt az évfolyam a szavazás
után.
A mi jelöltünk a X. VEN-en,
Senki más, csakis Öreg legyen.
Ismét egy Mikulás, EgyipTOM-ban
jártunk,
Talán még emlékszel,
esőt is csináltunk.
Az előadás végén, megtaláltak
újra,
Ez a műsorunk is feljutott a
csúcsra.
Ha még nem tudnád, akkor most
kibököm,
Hogy Zsófi lesz a kortesfőnököm.
Egy hónappal ezelőtt azzal nyaggatott,
Hogy kreáljak magamról egy önéletrajzot.
Azóta soraim egyre, másra rovom,
De most már teljesen tele a tudatom.
Ha ennél is több ismeretre vágyol,
Elmesélem szóban, keressél meg
bárhol.
|