Ötyi, és Feró a kaktuszgyûjtés, nevelés szenvedélyének hódoltak. Ötyi pl. a külföldön eltöltendõ (ez természetesen szocialista országot jelentett), kötelezõ szakmai gyakorlat országát is úgy választotta ki, hogy onnan tudjon új kaktuszmagokat hazahozni.

Többször elõfordult, hogy "meg kell néznem a birtokot !" hivatkozással távoztak idõnként a bulik színhelyérõl.

Egy idõ után kíváncsiak lettünk a földbirtokosaink tulajdonára.

A következõ látvány tárult a szemünk elé: elõvettek egy fiókot, amiben föld volt, szabályos parcellákra osztva, öntözõcsatorna (dekorációs célból), a parcellákba tû volt szúrva, rajta a kikelésre váró kaktusz neve.

A birtokot rendszeresen öntözték, és UV lámpával világították meg. Az "öntözést" persze nem kell szó szerint érteni…

Egyik alkalommal éppen jelen voltunk, amikor Ötyi, egy õszi napon, egy kifejlett kaktuszra 1/2 köbcentiméter vizet nyomott egy fecskendõbõl, és közölte, hogy legközelebb csak Karácsonykor fogja meglocsolni… J