Puskázás
Természetesen, mint mindenhol, páran közülünk is éltek ezzel a lehetőséggel. Szinte mindenütt azonos módszereket használnak a leleményes diákok.
Az egyik "klasszikus" nálunk sem tűnt fel a tanároknak, nevezetesen az, hogy az Ágival azonos méretű lányok, néha ugyanabban az átalakított ruhában vizsgáznak, ami "mellesleg" kidolgozott tételek tárolására szolgált…
Amit érdemes kiemelni a módszereink közül, azt csak egyetlen vizsgán, és egy adott napszakban lehetett alkalmazni, annak ellenére, hogy a tanár a kidolgozás alatt állandóan sétált, és figyelt minden mozdulatra…???!!!
A módszer alkalmazója egy mappával a kezében besétált, kihúzta a tételt, leült az ablak mellé, kivett egy üres papírt a mappájából, és tökéletesen kidolgozta a tételt, miközben árgus szemek figyelték minden mozdulatát !
Valamennyi szóba jöhető tételt előre ki kellett dolgozni, és a sorszámozásnak megfelelően sorban kellett a mappába helyezni. A kihúzásnak megfelelő sorszámú lapot kellett csak elővenni, és "kidolgozni".
Most joggal kérdezhetnéd, hogy miért nem látta ezt az oktató ?
Azért, mert a kidolgozáskor NEM fogó tollat kellett használni, (vagy az alá, amire írtunk egy másik lapot kellett tenni, ami átnyomódott), így a papíron ott maradt a lenyomat, de azt fentről nem lehetett látni, és a tanár ugye állva sétált…
De hogyan tudta ezt elolvasni a diák ?
Ebbe a szobába, olyan szögben sütött be a nap, hogy a papíron lévő bemélyedések, az árnyékhatás miatt, oldalról olvashatóak voltak, de fentről ezt nem lehetett látni, magyarán a diák látta, a tanár meg nem J
Természetesen a logisztikáról sem kell megfeledkezni. Duplán kell kidolgozni mindent, a következő páciens beviszi a második, teljes tételsort tartalmazó mappát, közben a többiek reprodukálják a felhasznált anyagot, a következő emberke számára… De, mint az elején már elmondtam, ez csak az ablak közelében, és csak akkor működik, ha a napsugarak beesési szöge megfelelő !!!
A másik (oktatói) oldalról is volt egy aranyos történetünk (bár ez kissé szadista, de valahol érthető…). Miután nem volt több matek vizsgánk, a tanárunk elárulta, hogy felfigyelt arra, hogy bizonyos tételek kihúzása jóval gyakoribb volt a statisztikai átlagnál. Hamar rájött arra, hogy a kidolgozás során, néhányan megjelölik a tétel hátoldalát, a kintieknek elmodják, hogy milyen jel, milyen tételt takar…
Mint megtudtuk, tanárunk ezeket a jeleket átalakította. Ahol kis pöttyöt látott, tett mellé mégegyet, sőt a túlsó sarokba is rajzolt egyet. Néha kör, vagy kis háromszög lett a pöttyből, vagy iksz, néha meg egyszerűen, változtatás nélkül 3-4 másik tétel hátoldalára is ugyanazt a jelölést vitte fel, és rezzenéstelen arccal figyelte, amint a delikvens oda-vissza, többször végigtúrja a tételeket, de vagy hiába keresi az általa ismert jelölést, vagy több példányban látja jeleket, és ezért nem tud választani J
 |