Az Alkimista
Az öreg muzsik, nem tudta kiverni az alkimista fia fejéből a gondolatot, hogy elmegy feleségül kérni a szomszéd király lányát.
- Eredj, próbálj hát szerencsét ! - mondta dühösen a fiának.
A palotától nem messze a fiú megállított egy apókát,
- Mondja öregapám, tényleg olyan csodaszép a királylány ?
- Tudod fiam, ez ízlés dolga. Nem láttam még közelről, de azt beszélik, hogy a Napra lehet nézni, de rá nem…
A legény boldogan rohant a palota irányába. A bejárathoz érve, illendően kopogott.
Hiába döngette azonban a kaput, a környék csendjét nem törte meg semmi…
Köveket dobált a kapuhoz, de azok is zajtalanul pattantak vissza…
Tanácstalanul kereste meg újra az öreg apókát.
- Persze, hogy nem tudtál bekopogni (mondta az apóka), hiszen az ajtó ólom-tetraetilből készült (az pedig kopogás gátló…) Nyissál be nyugodtan, az ajtó nyitva lesz !
Így is történt.
Miközben a király elé kisérték, a legény döbbenten nézett az előttük elvonuló hangyászsünök után.
- A fáraóhangyák miatt telepítettük őket ! – magyarázta kísérője.
- Mondjad fiam, miben segíthetek ?! – kérdezte a király, akinek olyan odvas fogai voltak, hogy töltőtollal piszkálta azokat.
- Uram-királyom, előbb had vessek egy pillantást a leányodra ! – mondta a legény, és szíve sebesebben kezdett dobogni.
Izgatottan csukta be a szemét, és csak akkor nyitotta ki, amikor a királylány felhajtotta a fátylát.
A legénynek a látványtól, földbegyökerezett a lába, de igyekezett nyugalmat erőltetni magára.
- Most már értem, miért mondják azt, hogy a Napra lehet nézni, de rád nem… !!! – mondta, közben erősen verítékezni kezdett, és izmai görcsberándultak.
Miután már a lábán is felállt a szőr, (megértve, miért kell a királylánynak lefátyolozva közlekednie a palotában), undorral kezdte ő is inkább a Napot nézni…
- Most már beszélj fiam, mert leüttetem a fejedet ! – szólt ingerülten az öreg király, aki szintén a Napot bámulta inkább…
A legény áldotta az eszét, hogy előbb megnézte a királylányt, mielőtt “zsákbamacskaként” megkérte volna a kezét. Lázasan törte a fejét, mivel is vághatná ki magát szorult helyzetéből…
- Van egy porkeverékem, - próbálta elsütni egyik találmányát – aki beveszi, 10 évig olyan marad, mint amilyen most ! (Rémülten gondolt arra, hogy mi lesz, ha a királylány veszi be…)
- Nincs mellékhatása ?
- Méretnövelő mellékhatása van ! – válaszolta a legény
A királylány izgatottan fészkelődött, és a részletek felől érdeklődött a könnyes szemű fiútól, aki még mindig a Napra függesztette a tekintetét, az udvar népével egyetemben.
- A hosszt, és a vastagságot egyaránt minimum a duplájára növeli…
A királylány felállt, szeme kéjesen felcsillant, de a legénynek nem akart felállni… sőt…
- … a nagyobb térfogat miatt természetesen több papírt kell felhasználni, és mielőtt lehúzná az ember, a szag is erősebb lesz ! – fejezte be mondatát a legény
A királylány sértődött távozását megkönnyebbült sóhaj kísérte…
- Ez engem nem érdekel ! – mondta a király, akit külön dühített, hogy leánya ismét megjelent a nyilvánosság előtt. – Ha kiderül, hogy hiába tartottál fel, hóhér kezére adlak !!!
A legény végső kétségbeesésében bevallotta legféltettebb titkát, nevezetesen azt, hogy ért az aranycsináláshoz.
Szabadon bocsátásáért cserébe, felajánlotta a királynak, hogy annyi aranyat csinál neki, amennyit az akar…
Másnapra néhány mázsa arany minta elkészítését ajánlotta fel, ha többet nem kell a királylányra néznie…
Míg a legény a laboratóriumában dolgozott, a király gondolkodóba esett…
- Ha ez a siheder valóban tud aranyat csinálni, akkor a túlkínálat miatt esni fog az arany ára, és elszegényedek…
A laboratórium ajtaját gyorsan beszögeltette, és az ablakon át, katonáival nyílzáport zúdíttatott az értetlenül csodálkozó, kezében frissen készített aranyrögöt tartó fiúra.
 |