Az üldözõk izgatottsága ráragadt Bélára… csatlakozott hozzájuk…

A következõ sarok után, már több mint húszan rohantak…

A tömeg elõtt, mintegy tíz méterrel loholó fiatalember újra elkiáltotta magát:

- Tolvaj ! Tolvaj !!! Fogják meg !!!

De a tolvaj (hóna alatt egy aktatáskával), kitartóan futott. Idõnként hátrapillantott, hogy felmérje üldözõi távolságát…

Az üldözõk egyre hangosabb zihálással kapkodtak levegõ után, a veríték patakzott róluk…

- Csak kapjalak el, Te szemét állat… majd megmutatom én neked, kit fogsz még egyszer így megfuttatni… !!! - gondolta fogát csikorgatva Béla, aki ugyan nem régen csatlakozott az üldözõk népes táborához, de az intenzív futás máris erõsen leterhelte…

Már csak öten voltak a tolvaj nyomában, aki egyre nagyobb elõnyre tett szert, Béla is egyre jobban lemaradt…

Hirtelen megállt a tolvaj, és az aktatáskát odadobta a mögötte futó srácnak, aki eddig tolvajt kiáltott…

- Most Te jössz !!! – mondta

- Tolvaj ! Tolvaj !!! Fogják meg !!!

Kiabálta, s most õ kezdte el kergetni a táskával futó alakot, az elképedt üldözõk elõtt…