Elsõben, az 507-esben történt. Ezt a fél liter tejet még november tájékán felejtette kint valaki az ablak párkányán, és kb. 9 hónapig maradt ott… (Ez a feltételezés március végén született, mivel az általunk ismert folyamatok következtében melegebb idõjárási viszonyok között hamarabbi kihelyezés esetén szét kellett volna durrannia a zacskónak…)

Kibírta a telet, ki tudja hányszor megfagyott, és kiengedett, ezért a felfedezés után nem volt szívünk kidobni, hanem rendszeresen ápoltuk (forgattuk, hogy a napfény egyenletesen érje, néztük a színváltozást, stb. szóval kísérleteztünk).

Mikor június végén az utolsó vizsgáink után hazakészültünk, akkor is konzultációt tartottunk mi legyen vele. Mivel ekkor már teljesen narancssárga volt a zacskó tartalma, a feliratokat a nap teljesen kiszívta, a zacskó anyaga is meglágyult az intenzív UV fénynek köszönhetõen és csodálatos módon a zacskó is teljesen lelapult (mûködött a gázdiffúzió a mûanyagon keresztül), ezért úgy döntöttünk, hogy ott hagyjuk, és szeptemberben visszajövünk érte és visszük a 407-be.

Sajnos ez nem adatott meg, mivel az elmondások szerint (akik ott maradtak nyári gyakorlatra) a szobát kiadták turistáknak és azok közül valaki "véletlenül" lelökte a párkányról (pedig védett helyen volt).

Ez nekik több problémát nem is okozott, nem úgy a 107-ben lévõ nyári gyakorlatosoknak. Mivel a "tej" nem az utcára esett, hanem egy szélesebb az elsõ szint magasságában lévõ (a kívánságmûsorban emlegetett tetõre).

A négy emelet zuhanást az elcsigázott mûanyag zacskó nem viselte el és szétnyílt, tartalma pedig szétfröccsent. Állítólag nagyon büdös volt, és a jótékony esõk megérkeztéig a 107-ben csak csukott ablaknál lehetett meglenni. Aki ismeri a kollégium és a szoba fekvését (É-D, tehát az ablak nyugatra néz és egész délután, oda süt a Nap), az tudja, hogy a nyári nagy melegben nem kis önuralom kellett a meleg elviseléséhez…